HTML

mind

2015.02.04. 13:26 bidoka

Minden út végén ott van egy tábla,
minden ember álma az, hogy hogy maradjon állva.
Mert eltűnik a cél, amikor elszakad a cérna,
ha elesel a rajtnál, akkor soha nem érsz célba.
Ha szemezel a nappal kialszik a szemed fénye,
mert aki mindent akar annak az nincs ami kéne.
Mert aki mindig kapar annak minden körme letörik,
És aki nem tudja hogyan kell kitörni azt betörik.
Az élet visszavág a rosszaknak,
jó korba születtünk csak mi érezzük rosszabbnak.
A nappalok rövidek, az éjszakák hosszabbak.

A pillanat a legfontosabb idő,
és olyan magot vetek mi a betonból is kinő.
Nem vagyok divat, ne hordj engem mint a ruhádat,
de minden szavam kihat, elpusztítja a szar dumádat.
A szám egy szakadék hol eltűnnek a rossz szavak,
a tanításom terel, a beef-jeim oltanak.
Jó emberek és rosszak így feketén-fehéren,
a nem létező lelketeket egy mérlegen lemérem.
Illúzió az élet, nagy csöcsök meg kabrió,
de előbb-utóbb elsüllyedtek mint Lio DiCaprio.
Mert adni-kapni jó, de teremteni szeretnék,
kicsi ország, nagyvilág, szóval én inkább mehetnék.
Ajtókat nyitottam miket bezártak utánam,
de utolsónak adom fel, mert az elsőket utáltam....

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bidoka.blog.hu/api/trackback/id/tr797140347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása