Akit megkever az élet lassan megőrül,felőröl mindekit mikor a függöny legördül
Mert a tehetetlen ember nem tud szeretni,kit félre rak a sors az soha többé nem tud nevetni
A szívünket is elíszvtuk annyira szerettünk, az aranyhal nem elveszett csak simán megettük ,és közben nevettünk az egészen nem értettük,mert az értelem ki őlte belöllünk,hogy miért tettük.
Feléget minden híd ami visszafelé vezetne,mi meg megöltünk mindent amit minden ember szeretne
3 a magyar igazság ,még is hagytuk a világnak,hogy a fajtánkat szivassák,
alvatlan szemekkel próbáltok ébren maradni ,ha nem marad már menedék nem lesz hová szaladni.
Én Istenem jó Istenem lecsukodik mindenem,ha eljön majd a megváltó nem kell kérnem csak intenem
Már minden második ember egy rabszolga,mert minden első ember az örületbe hajszolta,remélem lesz erőm,hogy legyözem az árnyékot,de ha a fénybe érek nem tudom mi vár még ott.
Egyszer volt hol nem volt a szégyen folt az arcunkon,mikor minden kurva jelszó megfagyott az ajkunkon,mert ez az uj világ égieknek idegen,kicsinál a technika és feltálal majd hidegen...
A remény megágyazott,hogy puhára esettek ,de minden hazugság egy kö amit egymássra vessetek, a világ visszafelé változott mig aludtam,minden bűnös normális igy minden őrült gyanútlan.
Szeretünk gyűlülni mert gyűlöljük ha szeretnek,lyukakban születtünk igy van értelme a tereknek,
De amig szól a zene az én nevem élet, és amit halotnak hittél a szavamtól feléled.....
