bidoka

Sötét felhő megy az égen semmi nem úgy van mint régen,
sok embert darál az élet de mi megélünk a jégen.
Pedig a szemekben szégyen van a kezekben meg alkohol,
Magyarország mennyország de hidd el van pokol.
A hazád hazavág hisz hülyeségen hezitál,
eltemet a mentál hiszen nem mozog csak meditál.
Botlik a büszkeség ha rángatják a bábokat,
hé DJ kurva szar a parti keverd le a sávokat.
Vigyázz mert engedem a szellemet a palackból,
hiszen béke helyett pánikoltok elég már a panaszból.
Vagyok aki vagyok ezt nem fogom szégyenli,
de előbb haltok éhen minthogy meglássatok térdelni.
Viszem a vállamon a kultúrát már régóta,
az egyik szemem sír a másik az elmédet szétoltja.
Valódi vagyok nem úgy raktak össze mások,
mert aki ma másnak vermet ás annak egy gödröt ások.
Lázad az elmém mert a valóság elszorítja,
elszakadnék a fényféle de folyton árnyék borítja.
Szar emberek vére folyjon kik szívják a véremet,
utat verek a kultúrának de az már rég félrement.
Fényes szelek fújnak minden fényes ösvényen,
és véres kézzel vernék végig minden kurva fösvényen.
Hallod a hangokat a fejemben?
az ördög belenézett de már nem lenne a helyemben.
Kinyújtott kezem közben kést szorít a torkodra,
ha nem vágod a terepet akkor eredj a dolgodra.
Repül a nehéz szöveg száll a kakukk fészkére,
megmondta Jack Nicholson nekik szólj ha ész kéne.
Vágd el a fonalat mi összeköt a világgal,
én ott leszek a túloldalon és várlak egy virággal.
Mesék már nincsenek de hiszek még a csodákban,
őrizzük őket régóta lezárt szobákban.
Van egy nagy medencém úgy hívják Kárpátia,
ahol a lelkem színarany a sorsom Kálvária.....