bidoka

Azt mondtad lehetnék más de én nem akarok,akkora falat huzok,hogy a napot be takarom.
Nem sok akartam lenni hanem ami elég neked,de felégetek minden és az emlék elég veled.
Ha 2 élettem lenne akkor ez a szarabb volt,csak a királyok maradnak itt úgy hogy szaladj szolga.
Neked szív kellet de nálam csak a szavak voltak,ilyenek születtem tettem amit parancsoltak.
Már nem félek tudom elmúlik az egész élet,ami ma még öröm holnaptól az emészt téged.
Mikor elmentél egy fehér villám belém vágott,csukott ajtó vagy,de az én elmém beléd látott.
Írni könnyű,sirni könnyű akkor mi nehéz? Hogy egyedül egy ekkora világban mire mész?
Hiányzik minden ami soha nem volt nálam ,és úgy szakadt rám az élet,hogy bele szakadt a vállam
Te mit látsz mikor a tükőrbe nézzel?amikor elpattan az űveg úgy szét vág akár a lézer..
Ez a világ haldoklik hiába lüktett rajta az élet,mert az összes ember szívébe a pénz veri az éket
Égszinkék szemek mögött csak szomorú szürke ,adigg tartott a valóság míg a fantáziám türte,ki bízna meg bennem mikor ledobtam az álarcot,álmomban is élek ,de az életet át alszom.
Úgy hiányzol nekem mint az anyának a gyermeke egy rejtvény voltam nem tudtam megfejted-e
Ha lehunyom a szemem ott látom a tiédet,de tettem róla,hogy a többi emlék kiégjen.
Akinek mennie kell az úgysem tud maradni,én szárnyalni szerettem volna te meg szaladni.
Mindenki mindent akar és mindeki minekit,de mindeki hitettlen igy elpusztul mindenki
Amikor beléptél én azt hittem,hogy otthon vagy,a busz csak adigg van előtted míg ott nem hagy.
Mindeki szép és mindeki szépen tud nevetni,de mikor lefagyott a mosoly nincs mit bevetni.
Nem lettem olyan ember akire te büszke vagy,de legyél büszke hogy a szívemben egy tüske vagy.
Az élet ilyenek teremtett minek szépitcsem,a világ szép és arra vár hogy én kikészitcsem.
Látod a mosolyt az aromon? ez itt öszinte,szarok a pénzre a divatra meg a bőrszínre.