bidoka

Kik nagyot harapnak, azok nem tudnak nyelni,
Akik vakok maradnak, azok többé nem tudnak nyerni!
Ki sosem rettegett, az fenn hordja az orrát,
Ha kinőtted a múltat, a jövő talán még jó rád!
Ki nem tud aludni, az eljátssza a halottat,
Ki nem tud kicsit hazudni, az hazudja a nagyobbat...
Ki velünk van, az többé soha nem lesz ellenünk,
Ki soha többé nem akar leállni, mától kell nekünk!
Ki látta, mégsem hitte el, az már rég háttal áll,
Hogy ne lássa, mikor a többire a napfény rátalál...
A hátam megfeszül, mikor rádől a képzelet,
Ha átölel a félhomály, az szebb, mint ahogy képzeled!
Én olyat írok, amit mások ki nem találnak,
De vannak olyanok, akik nem szeretnek csak szanálnak!
A szerencsétlen ember félelemből szalutál,
Hogy ne lássák a többiek, hogy a szíve egy hamutál...
Ki nem tud festeni, az elképzeli magában,
Ki nem képzel el semmit, annak pokol van az agyában!
A város világít, ha feljöttek a csillagok,
Világítson be mindent, amit magam mögött itt hagyok!
Csak azok nevetnek, kik jártak már a földszinten,
Kik lejjebb laknak, azoknál a megváltó is fölszisszen...
Szívd fel az álmaid, ha kihúztad két utcába,
És holnapra is szerezz, ha többet már nem tudsz mára!
Folyjon az alkohol, ha fogynak már a remények,
Ha rád fagyott a mosoly, megérted, hogy kik a kemények!
Kik szerencséről álmodtak, azok tudták meg először,
 Hogy milyen fénynek lenni, mikor a sötétség előtör.....