bidoka

Elveszett a világ, hé, eltűnt az egyensúly, 
az álom miben hittem, az már kicsit szürkébb ezentúl. 
nem kell a szerep, fúj, nem kell a megvetés, 
a szeretet már elszaladt, a szánalom, az nem kevés, 
de élek, mert az értelem azt súgja, holnap ébredek,
mert szabad lesz a kék madár, ha kalitkáját szétvered. 
hát fogd a két kezed, és fond a nyakam köré szorosan,
inkább égjen a könyvem, mint ,hogy elrohadjon porosan.
élni csak okosan, de megőrjít az élet, 
megőrülök attól, ahogy mások normálisan élnek
Nekem peregnek a képek neked kattognak a gépek
nekem édes lesz a méz,míg nektek keserű a méreg ,
de most felborult a világ mert felborult az egyensúly,
az álom miben hittem az már mások álma ezen túl 
a szemed miért éltem az már mások fénye ezentúl 
én megváltoznék uram csak kérlek ,hogy legyek ezen túl.