bidoka

Ennyi volt most már jobb lesz talán
Ami volt csak egy fénykép az emlék falán
Már túl vagyok Rajtad meg a nehezén
Úgy érzem magam mint először a legelején 
A falakon túl nekem ajtók nyílnak 
Te csak kirakat vagy ahol a szarok sírnak
Én a szívemet szoktam a szavakba zárni 
És a szegeket szoktam a falakba vágni 
Mer' ami nem öl meg emberré tesz 
Ha szebben tudsz élni majd szebben vétesz
Tudod én jöttem de maradnék is 
Azt mondták nincs remény de maradt mégis 
Én a bolygót keresem min emberek élnek 
Amit otthonnak hívtok és nem menedéknek 
Én szép vagyok mert a tükör szépnek láttat 
Te is gyönyörű voltál de mégse láttad 
Én már túl vagyok azon ami megölne téged
A film egyenes de mégis bedőlve nézed 
És a kezemet nyújtottam a fantáziádnak 
De a fejedben csak mókusok fantáziálnak 
Már túl vagyok ezen meg az életem felén 
De jön a nyár mert túl vagyok az életem telén 
És tele vagyok pakolva a terveimmel 
És a szerek is jól működnek a szerveimmel