bidoka

 
Nem érzek mást, csak azt amit kell,
az alagút végén a nap vakít el.
De ez az út visz a jó irányba,
minden jó ember a jót imádja.
Fogd a kezem, ezt érezni kell,
mint az édes életet, éhezni kell.
Van aki szereti mit adni tudok,
és ameddig érek, addig jutok.
És ameddig élek ti látni fogtok,
és remélem megérted bármit osztok.
Aki változik nem én vagyok,
te szegény, én a remény, a regény vagyok.
Forog a film, mi meg játszunk benne,
de ugyanúgy, mintha máshogy lenne.
Pörög az élet de maradj állva,
mert a gyönyör az emberek legnagyobb álma.
Van az a pénz ami félre vinne,
ha az ember a hitében félve hinne.
Van az a pofon ami nem múlik,
mint árnyék a múltban, megbújik.
Van az a lány akire várni kell,
mert ő megad majd mindent, bármi kell.
Mert nincs az a kereszt amit cipelni kell,
és ha alszik a szeretet ki, kelti fel?!
Semmi baj, volt már rosszabb a múltban,
ha rövidre zárt, mikor hosszabbra nyúltam.
Csak lentről lehet feljutni,
de hogy meddig tart az út, azt nem tudni.
Mit érsz el ha a tegnapot siratod,
ami visszahúz, jobb ha kirakod.
Én azért nevetek, hogy túléljem,
mert az életet élni kell, úgy vélem.
És akkor is nevetek, ha nem látod,
mert a madaram kék, de ezt nem vágod.
Mert a szívemben hordom a régi láncot,
és a föld alatt tolom majd az égi táncot.
Addig tedd fel a kezedet a magasba,
aki velem van az jöjjön, és csapassa!
A film végét jobb lenne ha kivárnád,
mert a film után nem tudod, ki vár rád.
Nekem nincsen nagy autóm meg garázsom,
de ha hallasz, megérzed a varázsom.
Mert ha hiszel bennem, én benned élek,
mondd utánam: 'nem félek'.