Születtünk egyszer, majd az istenek elmondják
A szavak hogyan születtek, majd talán egyszer elhozzák
A szelíd lelkek, a pezsgők a partikon
Hol a páratlan királynők, mint a megfestett ikon
És rabolnak sziveket de szelíden büntetnek
Tíz körömmel kaparnak, ha kell el is tüntetnek
Tengernyi bűvölet, boldogság meg bájital
Ha betalál a szívedbe, mint híd a folyót áthidal
Az árnyak oldalán meg oltalmaznak arannyal
Mer' az aranykorban élni mint a mesékben az aranyhal
A színfalak meg ledőltek, de a legendák itt maradtak
Hogy voltak olyan emberek, kik egymásnak itt falaztak
Féltékeny fél világ a félbevágott tervekkel
Próbáltok itt szembesülni a páratlan elvekkel
Egyszer volt elitem, de esküszöm ez nagyon jó
De elmondani nem tudom, túl kevés rá a szó
Mer' a szörnyek tükörképébe öltözik a fél világ
Hisz felmérte a helyzetét, de ez itt már egy más világ
Koldusok, királyok, fáraók meg rabszolgák
A tűzzel együtt születtek, de ők is csak azt mondják
Legyen létezés az életben, legyen lenyomat hogy létezett
A lehetőség előttünk, de az elme itt már mérgezett
Az isten kérdezett, de kiforgatták szavait
Az angyalokat küldte, de az ördög hajtja malmait
A valóság meg azóta itt mattot az életnek
Pedig két oldala van minden egyes éremnek. Mert minden ember elvesz, ahelyett hogy kérnének,
De minden embernek két arca van, akár egy érmének!
